Utólagos hőszigetelés

Rétegfelépítés. A hőtechnikai előírások szigorodásával egyre ritkábban lehet a követelményeket egyrétegű falszerkezettel kielégíteni. A többrétegű falak gyakoribb használata – kiváló hőtechnikai tulajdonságaik miatt – egyre szélesebb körben várható, alkalmazásukhoz azonban körültekintő tervezés és kivitelezés szükséges, utólagos hőszigetelés.

Az egyhéjú többrétegű falak általános réteg felépítése – belülről kifelé – a következő:

• felületképzés (pl. festés, tapéta):
• felületkiegyenlítő réteg (pl. vakolat, simítás);
• falazat vagy beton-/vasbeton fal;
• hőszigetelő réteg rögzítése (ragasztás mechanikai rögzítés);
• hőszigetelő réteg;
• felületkiegyenlítő alapvakolat;
• utólagos hőszigetelés;
• színvakolat vagy ragasztott burkolat.

Általános tudnivalók: A hőszigetelő réteg készülhet expandált polisztirolhab lemezekből  vagy (vakolható) kőzetgyapot lemezekből (A polisztirolhab lemeztermékek használata -pénzügyi okokból – jóval gyakoribb, szinte uralkodónak tekinthető. Ugyanakkor épületfizikai (páratechnikai) szempontból ez a megoldás nem minden esetben megfelelő. Létezik ugyanis egy „ökölszabály”: belülről kifelé haladva az egyes szerkezeti rétegek páradiffúziós ellenállása legyen egyre kisebb, azaz a falszerkezet legyen „kifelé nyitott”, utólagos hőszigetelés.

Színvakolat

A réteges falak hőszigetelő képessége – a hőszigetelő réteg ésszerűen meghatározott vastagsága révén – szabadon választhatóvá válik. A szabadságnak azonban ára van; gyakran merülnek fel ugyanis páratechnikai kérdések, amelyeket néha nem kellő alapossággal járnak körül, utólagos hőszigetelés.

A beton és vasbeton falakra, ill. a tömör vagy kevés lyukú téglákból épített falazatokra a polisztirolhab anyagú hőszigetelő réteg viszonylag nagy vastagságban is felhelyezhető. Más a helyzet a nagy porozitású, függőleges habarcshézag nélküli (N + F), jó hőszigetelő képességű falazatoknál. A falazat kis páraellenállása és jó hőszigetelő képessége miatt ugyanis a nedves levegő el tud jutni a utólagos hőszigetelés belső felületére. Vékony (4.. .5 cm vastag) utólagos hőszigetelés esetén a tégla hővezetési ellenállása a nagyobb vastagságának (30…44 cm) köszönhetően nagyobb lehet, mint a utólagos hőszigetelésé, ezért a nedves levegő lehűl, és a pára kicsapódik. A kicsapódás oka tehát a tégla rossz hővezetése és kis páraellenállása, ezért nem is lepődhetünk meg azon, hogy a pára a hőszigetelő anyagban kondenzálódik. Ilyenkor csak vastagabb utólagos hőszigeteléssel érhetünk célt. A jelenség kis páradiffúziós ellenállású kőzetgyapot utólagos hőszigetelésnél is előfordulhat, ha a ragasztó, a felületkiegyenlítő rétegek és a szín vakolat nem páraáteresztő anyagokból k szültek, utólagos hőszigetelés.

Manapság divatos homlokzatképzési megoldás a utólagos hőszigetelésre ragasztott kerámialap, hasított-kő-, ill. téglalapka-burkolat. Ezeknél a szerkezeteknél bizonyos esetekben kondenzációra számíthatunk. Különösen veszélyesek ilyenkor a szálas hőszigetelő anyagok, mert a külső burkolat páradiffúziós ellenállása nagyságrendekkel meghaladja a kőzetgyapotét, és így nem teljesül a „kifelé nyitott” szerkezet követelménye. Az ugrásszerűen megnövő páradiffúziós ellenállás miatt lecsapódó nedvesség a burkolat hideg belső felületén nemcsak a utólagos hőszigetelést áztatja, hanem fagykárokhoz is vezethet. Ha a utólagos hőszigetelés anyaga nagyobb páradiffúzós ellenállású (pl. expandált vagy extrudált polisztirolhab) és lépcsős élképzésű (azaz szinte „felületfolytonos”), az egyes szerkezeti rétegek páradiffúziós ellenállása nem különbözik jelentősen, és így nagyobb vastagságú hőszigetelő réteggel a szerkezet megfelelhet, belső hőszigetelés.

A leírtaknak megfelelően alapfeltétel, hogy minden esetben csak komplett rendszert szabad alkalmazni, utólagos hőszigetelés. Elengedhetetlen, hogy a rendszert alkotó minden egyes termékről (ragasztó, burkolóanyag stb.) részletes műszaki adatokkal rendelkezzünk, a szerkezet páradiffúziós ellenőrzését pedig fokozott figyelemmel kell elvégezni,utólagos hőszigetelés .

A hőszigetelő réteg vastagsága. Ami a hőszigetelő réteg megkívánt vastagságát illeti, a 6. táblázatban megtalálható néhány régi és újabb gyártású falazóelemből készített falazat, ¡11. beton- és vasbeton fal hőátbocsátási tényezője különböző rétegvastagságú, A = 0,04 W/(m • K) hővezetési tényezőjű anyagból készített utólagos hőszigetelés esetén. A régi falszerkezetek szerepeltetése azért indokolt, mert az épület felújítása során általában szükségszerű azok utólagos utólagos hőszigetelése. A táblázatban szereplő falszerkezetek természetesen csak a teljes választék (több mint 100 szerkezettípus) töredékét képezik.